Középfül:
A középfül gyakorlatilag a dobüreg melyet nyálkahártya borít, s a dobhártya zár el a külsőfültől. A dobhártya egy tölcsérszerű hártya, melynek felülete a hallójárat felől bőrös, a dobüreg felől nyálkahártyás. A dobhártyához izületes kötéssel kapcsolódik a három tagból álló hallócsontláncolat: kalapács(malleus), az üllő(incus) és a kengyel(stapes).
A kengyel talpa rugalmas hártyába ágyazva illeszkedik a belsőfül ovális ablakába.
|
|
Belsőfül:
Belsőfül az egyensúlyozás és a hallás csontos „házba” ágyazott érzékszerve, mely áll a folyadékkal telt félkörös ívjáratokból, s a szintén folyadékkal telt csigá(cochlea)-ból. A belsőfül a külvilágtól teljesen elzárt szervünk, melyben az egyensúlyozáshoz és halláshoz szükséges mechanikai ingerek idegi információkká alakulnak, s továbbítódnak agyunk felé. A csiga egy 2,5 fordulatból álló, kiterítve mindösszesen 32-33mm hosszúságú „feltekert csőszerű” csontos falú, folyadékkal(perilympha) telt szerv.
Ezt a csövecskét hosszirányban egy háromszög alakú tér, a hártyás csiga két folyadéktérre osztja. Ennek a háromszögnek az alsó falát alaphártyának(basilaris membran)-nak a felső falát Reissner hártyának hívják. Az alaphártya a csiga csúcsa felé szélesedik, benne hosszabbodó húrok találhatóak.
Az alaphártyán helyezkednek el a szőrsejtek. Amint azt nevük is tükrözi, tetejük szőrszerű képződményben végződik.
|
| |
| Feléjük még egy fedőlemez húzódik. Együttesük a Corti szerv. Ez az a hely ahol a mechanikai inger elektrokémiai idegi impulzussá alakul. |  |
