Ahhoz, hogy megértsük a hallás mechanizmusát, meg kell ismernünk a hang természetét s annak fizikai alapfogalmait.

A rezgés, mint a hang alapdefiníciója:

Bármilyen halmazállapotú anyag, tárgy periodikus (azonos időközönként ismétlődő) elmozdulása a viszonylagos nyugalmából .

Az elmozdulás rezgési energiájának időbeli nagyságát amplitúdóban fejezzük ki, ábrázoljuk.

A másodpercenkénti periódusok számát frekvenciának hívjuk, melynek mértékegysége a Hertz(Hz).

A rezgést keltő tárgyat hangforrásnak nevezzük.

A hang létrejöttéhez szükség van tehát egy hangforrásra és a terjedéséhez egy bármilyen halmazállapotú (gáz, folyadék, szilárd test) közvetítő közegre.

A hang terjedése:

A hangforrás rezgésének következtében az azzal érintkező közeg is rezgésbe jön, melynek egyes részecskéi sűrűsödnek, egyes részecskéi pedig ritkulnak. A részecskék között hullámmozgás alakul ki. A hang tehát hullámmozgással terjed. Terjedési tulajdonságaik alapján longitudinális, transzverzális, hajlítási nyúlási és torziós hullámokat különböztetünk meg egymástól.

A levegőben terjedő hanghullámok a hangforrástól távolodva egyre nagyobb körkörös felületen oszlanak el, így a rezgés amplitúdója a távolsággal folyamatosan csökken.

Fülünk által érzékelt hangok tulajdonságai:

Hangosság: A hanghullám amplitúdójával kapcsolatos, de szoros összefüggésben van a frekvenciával is. Azonos hangnyomás esetén a különböző frekvenciájú hangokat különböző erősségűnek kalljuk.

Hangszín: A hang egyik legösszetettebb tulajdonsága és az egyik legszubjektívebb érzékelésünk. A hang összetételével, spektrumával függ össze.

Hangmagasság: Tisztahang (szinuszos, felharmonikus mentes) hang esetén maga a frekvencia, a természetben előforduló összetett hangok esetén a spektrumban egy adott frekvencia környékén képződött maximum.

Időtartam: A bennünket körülvevő hangoknak egy pár kivételével van kezdetük, időbeli lefolyásuk, befejeződésük.